Mire eldöntöttem, hogy akkor belevágok és elindítom a gyászsegítő csoportot, elérhetetlenné vált az oldalam egy technikai baki miatt. Nem is megyek bele, nem hiszem, hogy el tudnám magyarázni - ennyire nem értek hozzá - a lényeg, hogy az eddig használt címet ha beírta valaki, akkor egy hibaüzenetet kapott. Azóta ez már megoldódott, és minden újra a...
A következő sorok nagyon régóta bennem vannak, csak nagyon mélyen voltak, és nem is akartam őket kimondani, nem akartam látni őket leírva. Mert ha már leírsz valamit, az ott marad, azt már nem lehet visszavonni. Augusztus 22-én volt a Szivárványbabák napja. Ez a nap a Remény napja is, remény arra, hogy egy nap azoknak is felragyog a szivárvány a...
Július 4-én volt 5 éve, hogy Bori elment, és mégis mindennap velem van. Fura dolog ez a gyász. Korábban úgy gondoltam, hogy majd szép fokozatosan elmúlik... Ma már tudom, hogy ezer árnyalata van. Velem marad, ahogy Bori is. Amikor egy hozzánk közel álló ember, akit szeretünk, egyik pillanatról a másikra eltűnik, a hiányával nem könnyű megbirkózni....
Már megint ma van. Az a ma… Pontosan négy évvel ezelőtt ilyenkor, egy kórház nőgyógyászatán feküdtem. Talán már ébredeztem az altatásból. Már nem voltál velem. Üres voltam, fizikailag és lelkileg is. Hiába volt otthon (és van azóta is) az ultrahangos beutaló a hűtőszekrényre mágnesezve, hiába volt időpontom már a klinikára, hiába szerettünk és...
Múlt héten volt anyák napja… egy apró csokorral ébresztett a kis-nagylányom… százszorszép és orgona… Annyi anyák napja jutott eszembe… Amikor én vittem a virágot az anyukámnak, és hálás vagyok, hogy ezt idén is megtehettem. Amikor a nagymamáimnak és a dédimnek vittem a virágot, akik közül már sajnos senkit nem köszönthetek fel… Aztán azok az anyák...
Nagyon régen nem írtam ide semmit… nem azért mert ne lenne mit, hanem mert egyszerűen nem tudtam. Képtelen voltam, nem ment.
Mindig nagyon vártam a decembert, a karácsonyt… de most kicsit tartottam tőle. December 10-én volt egy éve, hogy meghalt a nagymamám. De már a december 6. is nehezen ment nekem, a cipőket látva az ablakban – illetve azt...
Három éve volt tegnap este, hogy Bori meghalt. Szeretem, szeretjük és nagyon hiányzik. Nincs olyan nap, hogy ne gondolnék rá. Nagyon nehéz most, de nem felejtem el, hogy voltam már egy ilyen gödörben, és ami akkor segített, most is fog... egyik lábam teszem a másik elé, felfelé nézek, és kapaszkodom a szeretetbe - a családéba, barátokéba, Istenébe....
Pár hete egy ismerős hívott, hogy elmondja kisbabát vár. Annyira hálás voltam, hogy nem személyesen mondta el, mert így nem láthatta azt a pillanatnyi rémületet a szememben, mielőtt annyit mondtam, hogy örülök és gratulálok. Mert minden ilyen hírnél végigfut rajtam a hideg. Őt, őket is féltem. Mert már tudom, hogy nem minden terhesség végződik...
November 1-je van, halottak napja. Gyerekkoromban nagyon szerettem temetőbe járni ilyenkor (is). Mindig a nagyszüleimmel és anyukámmal mentünk, papírzacskós gyertyákat vittünk, akkor még nem voltak teamécsesek. Csepegtettem a viaszt a gyertya alá, hogy odaragasszam őket a sírokra és aztán égjenek, amíg el nem fogynak. Nem különösebben viselt meg,...
Ősz van... Október... A perinatális gyász és veszteség hónapja... Minden hónapom október, több mint két éve. 12 hetes terhes voltam.
