Mire eldöntöttem, hogy akkor belevágok és elindítom a gyászsegítő csoportot, elérhetetlenné vált az oldalam egy technikai baki miatt. Nem is megyek bele, nem hiszem, hogy el tudnám magyarázni - ennyire nem értek hozzá - a lényeg, hogy az eddig használt címet ha beírta valaki, akkor egy hibaüzenetet kapott. Azóta ez már megoldódott, és minden újra a...

A következő sorok nagyon régóta bennem vannak, csak nagyon mélyen voltak, és nem is akartam őket kimondani, nem akartam látni őket leírva. Mert ha már leírsz valamit, az ott marad, azt már nem lehet visszavonni. Augusztus 22-én volt a Szivárványbabák napja. Ez a nap a Remény napja is, remény arra, hogy egy nap azoknak is felragyog a szivárvány a...

Július 4-én volt 5 éve, hogy Bori elment, és mégis mindennap velem van. Fura dolog ez a gyász. Korábban úgy gondoltam, hogy majd szép fokozatosan elmúlik... Ma már tudom, hogy ezer árnyalata van. Velem marad, ahogy Bori is. Amikor egy hozzánk közel álló ember, akit szeretünk, egyik pillanatról a másikra eltűnik, a hiányával nem könnyű megbirkózni....

Már megint ma van. Az a ma… Pontosan négy évvel ezelőtt ilyenkor, egy kórház nőgyógyászatán feküdtem. Talán már ébredeztem az altatásból. Már nem voltál velem. Üres voltam, fizikailag és lelkileg is. Hiába volt otthon (és van azóta is) az ultrahangos beutaló a hűtőszekrényre mágnesezve, hiába volt időpontom már a klinikára, hiába szerettünk és...