Szeretnék veletek megosztani egy írást, amit pár napja olvastam. Emma egy ausztrál anyuka, aki a negyedik gyermekét veszítette el, terhessége 36. hetében. Megkérdeztem, hogy megengedné-e, hogy lefordítsam a bejegyzését, mert annyi igazság van benne, és bár átírhattam volna, de nem akartam, hogy bármi elvesszen belőle... Íme:
Összes bejegyzése
"El ne mondd...."
Bocsánat, hogy eltűntem, de pár napra kórházba kerültem a nagylányommal és magamhoz kellett térnem... így igaz, hogy ez már egy két hetes történet, de a következő pár mondat annyira megragadt bennem, hogy muszáj írnom róla...
Semmi baj
2019. január 19. Ezen a napon kellett volna találkoznunk... Egy éve... Minden rendben, Bori...Hiszem, hogy te már ott vagy, ahová én is tartok... Mindent megteszek, hogy úgy éljek, hogy találkozhassunk a Mennyben. Csak nagyon hiányzol! Szeretlek!
Teljesen normális...
- ha azt gondoltad, hogy egy olyan nap, amikor nem történt semmi, még mindig tud fájni...és az a legfájdalmasabb, hogy nem történt aznap semmi...;
Jön a vihar...
Kiskoromban minden nyáron a Balatonhoz mentünk. Imádtam ott lenni. A fokhagymás- porcukorillatú pultok...imádtam a trafikokat, matricákat, ott kaptam az első NO AIDS-es kitűzőmet, amiről fogalmam se volt, hogy mi, de nagyon tetszett a kis "lufi figura"... Elég sokkoló volt aztán megtudnom, hogy valójában mi is az... Mindegy. Szóval Balaton......
#gyászolóapukák
Ne feledkezzünk meg valakikről...akiknek legalább akkora fájdalom, hogy meghalt a kisbabánk...hiszen az övék is volt... Csak ők még annyi időt sem tölthettek velük, amennyit mi...
Azután...
Miután megjöttem a kórházból, pár nap elteltével, a szűk családomon kívül, mindenki arra várt, hogy mikor leszek már túl ezen az egészen... Nagyon nehéz volt, hogy megtapasztalni, hogy hozzám közel álló felnőtt emberek mennyire nem tudnak mit kezdeni velem és a helyzettel. Mindenki görcsösen kerülte a témát, meg véletlenül sem hozta szóba senki a...
Mikulás
Nálunk ma egy csizmával kevesebb várta a Mikulást.
Reménycsomag
Kb. fél évvel azután, hogy Bori a Mennybe költözött, egyre többször gondoltam arra, hogy szeretnék valami olyat csinálni, ami a segít. Előtte is önkéntes voltam egy hospice osztályon, de a vetélés összetört, nem éreztem magamban erőt, hogy visszamenjek. Kerestem azokat az oldalakat, ahol ilyen helyzetekben nyújtanak segítséget, de magyarul nem...
Semmi sem változott
Nagyon hosszú volt az október. Amerikai és angol oldalakon már a hónap elejétől a vetélésre, a halva szülésre és csecsemő halálra hívták fel a figyelmet. 1988-ban Ronald Reagan, akkori amerikai elnök nyilvánította az október hónapot a perinatális gyász hónapjának az Államokban amihez Ausztrália és Kína mellett azóta már számos európai ország is...