Reménycsomag

Kb. fél évvel azután, hogy Bori a Mennybe költözött, egyre többször gondoltam arra, hogy szeretnék valami olyat csinálni, ami a segít.  Előtte is önkéntes voltam egy hospice osztályon, de a vetélés összetört, nem éreztem magamban erőt, hogy visszamenjek.  Kerestem azokat az oldalakat, ahol ilyen helyzetekben nyújtanak segítséget, de magyarul nem sokat találtam.  Viszont rengeteg angol nyelvű oldalon jártam és úgy vettem észre, hogy bár külföldön is még tabu a vetélés, a halvaszülés de itt már vannak csoportok és közösségek, akik csak azon fáradoznak, hogy vigaszt, bátorítást és főleg közösséget nyújtsanak azoknak az anyukáknak, akiknek erre szükségük van.  Amerikában és Angliában pedig már a kórházakban, közvetlenül a vetélés után is jelen vannak, bár nem személyesen.  Egy kis dobozt juttatnak el az érintetteknek... Amikor erről olvastam, tudtam, hogy ez az utam.  Hogy egy ilyen kezdeményezést elindítsak itt Magyarországon, hogy minél több anyukával éreztessem, hogy nincs egyedül!  Hosszú hónapok szervezése és munkája után, holnap indulnak a csomagok!  Két hónappal ezelőtt is ezt gondoltam, de akkor még nem volt készen minden, sajnos a papírmunka itt is nagy úr...  De ez így volt jó.  Még változtattam pár dolgon és most már nyugodt szívvel bocsátom útjukra a kis csomagokat, amik reményt és vigasztalást visznek...    

Holnap adom át a kórháznak a Reménycsomagokat és december 4-én elindulnak...  Borbála napján...