Őszi levél

Végre egy kicsit hűvösebb van, lehet kinn tenni-venni a kertben.  Bori kertjét tavaly novemberben csináltuk meg, mert rosszul voltam attól, hogy nincs egy konkrét hely ahol egy gyertyát gyújthatnék - miközben persze bárhol lehet...  Úgy éreztem, muszáj, hogy legyen egy "helyünk".  És lett.

Tegnap árvácskákkal ültettük tele, van még egy kis szegfűbokor nyárról, a napraforgó szélforgó és egy kristálygömb ami sötétben világít, a kagylók amiket Olaszországban gyűjtöttünk és két angyalka...  Miközben virágokkal raktam tele a kiskertet, arra gondoltam, hogy mennyire lehetne ez másképpen.  8 hónapos lennél, talán már másznál, fedeznéd fel a világot, kinn lennénk a kertben, néznénk a kis méhecskéket akik még kihasználva a jó időt, serényen gyűjtik a virágport; a madarakat; a felhőket az égen...  így is ezt csinálom a testvéreiddel,  csak nélküled.  Mindig hiányzol, de nem mindig engedem meg magamnak, hogy igazán átérezzem, milyen is nélküled...nem hiszem, hogy egy lépést is tudnék abban az állapotban tenni.  

Ha választhatnék, hogy ne emlékezzek semmire veled kapcsolatban, vagy éljek ezzel a fájdalommal és hiánnyal együtt, egy percig sem gondolkoznék a válaszon.  Mindig téged választanálak.  Mert a szeretet amit magaddal hoztál, minden fájdalmat felülír.  Hálás vagyok érted, ugyanúgy ahogyan a testvéreidért is.   

Tudom, hogy a legjobb helyen vagy, ahol nincs fájdalom csak szeretet.  Az az igazi.  És tudom, hogy egy napon majd találkozunk...amikor eljön az ideje.