...hiányzol...

Pár hete kórházba került a nagylányom. Bár nagyon hálás vagyok, hogy végig vele lehettem, ez az egész dolog sokkal jobban megviselt mint gondoltam volna... Egy sima torokgyulladással indult, de aztán nagyon csúnya dolgokkal ijesztgettek, amit alvégül egy vérvétel, hála Istennek, teljesen kizárt... De az, hogy megint kórház, megint a kiszolgáltatottság...rengeteg olyan dolgot hozott vissza, amiken én is azt hittem, hogy túl vagyok. A veszteségen nem lehet "túl lenni", és ha az bármilyen formában újra csak "felbukkan", hozza magával mindazt, amit egyszer már magunk mögött hagytunk, érkezik egy újabb hullám, amivel szembe kell néznünk. Most itt tartok... Megint...
🌊🌊🌊
A képen a kisebbik fiam van, aki miután hazajöttünk, megtalálta a karácsonyról "itt felejtett" kis Jézust, és nagy örömmel hozta oda hozzánk, hogy megvan Bori... Simogatta, ringatta, este lefektette, betakarta... És annyira fájt, hogy ez nem lehet így..