Azután...

Miután megjöttem a kórházból, pár nap elteltével, a szűk családomon kívül, mindenki arra várt, hogy mikor leszek már túl ezen az egészen... Nagyon nehéz volt, hogy megtapasztalni, hogy hozzám közel álló felnőtt emberek mennyire nem tudnak mit kezdeni velem és a helyzettel. Mindenki görcsösen kerülte a témát, meg véletlenül sem hozta szóba senki a történteket, és ha én kezdtem beszélni róla, akkor is mindent megtettek, hogy témát váltsunk. A férjem egy három hetes kiküldetésen volt, ő telefonon próbálta tartani bennünk a lelket. A három gyerek is gyászolt, mindegyik máshogyan... Próbáltunk mindig látótávolságon belül maradni, soha nem hagytak egyedül - erre mind a négyünknek hatalmas szüksége volt, hogy mindig egymás közelében legyünk..azt hiszem ez a három hét volt életem legnehezebb időszaka. Szembenézni azzal, hogy Bori nincs velünk, rettenetesen nehéz volt mindannyiunknak. Nagyon jó volt, hogy át tudtuk beszélni a dolgokat, a gyerekeknek is fontos volt, hogy elmondjam mi, hogy történt, próbáltam mindenre válaszolni... Szívszorító volt, amikor a kislányom sírva mondta el, hogy ő mennyire szeretett volna Boriról gondoskodni - hogyan és miket mesélt volna neki, hogy fésülte volna haját, hogyan ringatta volna, és hogy mennyire szereti. És azt akarja, hogy itt legyen...
Rengetegen imádkoztak értünk, és hálás vagyok azoknak a barátaimnak is, akiket bármikor felhívhattam és akár újra és újra elmondhattam, hogy mennyire fáj a lelkem és mennyire hiányzik Bori. Vagy csak felhívtam őket, és csendben ültek a vonal túlsó végén, amíg én sírtam. Vagy velem sírtak.
A közösségi médiában kezdtem el sorstársakat keresni, és rengeteg, főleg külföldi anyukát ismertem meg. Láttam, hogy mennyire őszintén, nyíltan beszélnek életük legfájdalmasabb időszakáról, és, hogy lehet, hogy már évekkel ezelőtt meghalt a babájuk, de ugyanúgy részeik a mindennapjaiknak, ugyanúgy beszélnek róluk... És ez megnyugtatott. Hogy így is lehet. Nem kell őket elfelejteni, vagy úgy tenni mintha nem is lettek volna... Én nem csak a három élő gyerekem anyukája vagyok, hanem Borié is.