2021. Karácsony

Nagyon régen nem írtam ide semmit… nem azért mert ne lenne mit, hanem mert egyszerűen nem tudtam. Képtelen voltam, nem ment.
Mindig nagyon vártam a decembert, a karácsonyt… de most kicsit tartottam tőle. December 10-én volt egy éve, hogy meghalt a nagymamám. De már a december 6. is nehezen ment nekem, a cipőket látva az ablakban – illetve azt az apró pár cipőt kerestem, ami soha nem kerül oda. És az a fura az egészben, hogy én tényleg elhittem, hogy azért mostmár könnyebb lesz. Nem az. És megint lelkiismertefurdalásom van, hogy ezt leírtam. Hogy nem bátorítalak benneteket azzal, hogy így lassan három év után azért könnyebb már. De aztán úgy döntöttem, hogy leírom, mert tudom, hogy vannak, akik ugyanezt érzik, és azt hiszik (mint én is!), hogy ezzel baj van. Hogy vannak olyan periódusai(n)k, amikor ezt a gyász dolgot, sokkal nehezebb cipelni. Nektek és magamnak is írom, hogy semmi baj nincs velünk! Az, hogy évekkel később is hiányzik valaki, akit szerettünk. A gyerekünk, bármilyen apró volt. Vagy a nagymamánk. Aki már amúgy is beteg volt és öreg… Mert tudjátok, én azt tapasztaltam, hogy az emberek egy kicsivel sem empatikusabbak egy idős nagyi halála kapcsán. Mindig mindent meg kell szakérteni, meg kell magyarázni, de főleg "utat mutatni", hogy miért nem kell, hogy ez fájjon: már öreg volt, beteg volt, sokkal jobb így neki. Ahogy Bori halálakor is megkaptam, hogy lehet, hogy beteg volt, és milyen jó, hogy 12 hetesen és nem "nagyterhesen"… de különben is, nekem már van három gyerekem, ne nyafogjak, van, akinek egy sincs… Tudom, hogy ti is kaptatok ehhez hasonló "bátorításokat", és akkor az ember elkezd gondolkodni, hogy tényleg én reagálom túl? Ha mindenki azt mondja körülöttem, hogy ezzel ne foglalkozzak, akkor lehet, hogy nekik van igazuk, és én nem tudok ezen túllépni? Tényleg én reagálom túl ezt az egészet? Én vagyok "túlérzékeny"?
Azért imádkozom, hogy legyen mindenkinek legalább egy olyan "embere", aki ilyenkor elmondja neki, hogy nem vele van a baj, hanem a világgal; aki átöleli amikor sír és ott marad vele; aki meghallgatja vagy csak ül vele a csendben... ♥️